A tartozásátvállalás számvitele és adózása

A Polgári Törvénykönyv szabálya értelmében a tartozásátvállalás a kötelem kötelezetti pozíciójában eredményez alanyváltozást. A tartozásátvállalásra irányuló szerződés alanyai a régi és az új kötelezett, azaz a jogosult a szerződés megkötésében nem vesz részt.

A szerződés érvényességéhez a jogosult engedélyére vagy hozzájárulására nincs szükség, az érvényességet kizárólag a szerződésre irányadó szabályok szerint kell és lehet megítélni.

A régi és az új kötelezett között létrejött szerződés tartozásátvállalásnak – függetlenül annak megnevezésétől – csak akkor minősül, ha abból a felek erre irányuló szándéka egyértelműen kitűnik. Ha jogszabály tiltja a tartozás átvállalását az e tilalomba ütköző tartozásátvállaló szerződés semmis. Ugyanilyen jogkövetkezménynyel jár az is, ha a jogszabály korlátozó rendelkezésének figyelmen kívül hagyásával kötik meg a  tartozásátvállalási szerződést. Speciális szabályok érvényesülnek az adótartozás átvállalására [lásd: Art. 36. § (1)–(3)].

A tartozásátvállalás lehet teljes vagy részleges; visszterhes vagy ingyenes is. A régi és az új kötelezett szerződésére a törvény kötelező írásbeli alakot nem rendel, ezért a szerződés szóban, írásban és ráutaló magatartással is megköthető. A hozzájárulás megadása vagy megtagadása kizárólag a jogosult mérlegelésétől függ, a hozzájárulás semmilyen módon – így például a jognyilatkozat pótlása útján – nem kényszeríthető ki és a megtagadó nyilatkozatát a jogosult indokolni sem köteles. A jogosult a nyilatkozatát alakszerűen kötöttség nélkül (szóban, írásban, ráutaló magatartással) teheti meg.

Ha a jogosult a tartozásátvállaláshoz (azaz a kötelezetti alanycseréhez) a hozzájárulását nem adja meg, az új kötelezett nem lép be a kötelembe, de olyan helyzetbe köteles hozni a régi jogosultat, hogy az lejáratkor teljesíteni tudjon. Ilyen esetekben azonban a jogosult és az átvállaló nem kerülnek jogviszonyba, azaz a kötelezett nemteljesítése esetén a jogosult nem követelhet teljesítést az átvállalótól.

Számviteli elszámolása

A tartozásátvállalást a számvitelben az eredeti kötelezettnél – amennyiben a kötelezettség nem eszközbeszerzéshez kapcsolódik (pl. hitelhez, kölcsönhöz, tagi kölcsönhöz), illetve olyan eszközbeszerzéshez kapcsolódik, amely eszközt már közvetlenül vagy közvetett módon (saját előállítású eszközbe beépítve) értékesítettek – a rendkívüli bevételek között kell kimutatni. A rendkívüli bevételek között az ellentételezés nélkül átvállalt kötelezettség szerződés szerinti összegét kell szerepeltetni. Az így elszámolt rendkívüli bevétel az üzleti év bevétele, azt időbelileg elhatárolni nem lehet.

Amennyiben az átvállalt tartozás eszközbeszerzéshez kapcsolódik, akkor szintén a rendkívüli bevételek között kell elszámolni, de halasztott bevételként időbelileg el kell határolni a tartozásátvállalás során harmadik személy által – ellentételezés nélkül – átvállalt kötelezettség szerződés (megállapodás) szerinti összegét.

A halasztott bevételként időbelileg elhatárolt rendkívüli bevétel összege nem lehet több, mint a kapcsolódó eszköz(ök) nyilvántartás szerinti értéke. Az időbelileg elhatárolt halasztott bevételt a harmadik személy által átvállalt kötelezettséghez kapcsolódó eszköz bekerülési értékének, illetve bekerülési értéke arányos részének költségkénti, illetve ráfordításkénti elszámolásakor kell a rendkívüli bevételekkel szemben megszüntetni.

Az új kötelezettnél az aktív időbeli elhatárolások között halasztott ráfordításként kell kimutatni az ellentételezés nélküli tartozásátvállalás során véglegesen átvállalt és pénzügyileg nem rendezett kötelezettségnek rendkívüli ráfordításként elszámolt szerződés (megállapodás) szerinti összegét. Az elhatárolást az átvállalt kötelezettségnek a szerződés (megállapodás) szerinti pénzügyi rendezésekor a teljesítésnek megfelelően kell a rendkívüli ráfordításokkal szemben megszüntetni.