SZJA-val kapcsolatos kérdések

1. Szövetkezeti tagi kölcsön kamatának adózása Kft-vé átalakulást követő kifizetés esetén

Ezt kiegészítendő, most a szövetkezeti tagi kölcsön kamatának adójogi megítélésére térünk ki, amely különösen akkor problémás, ha egy társasággá átalakulási folyamatot követően kerül sor a kölcsön visszafizetésére, illetve a kamatok kifizetésére.

Egy szövetkezet tagjai 2001. és 2002. évek során tagi kölcsönt nyújtottak a szövetkezetnek. 
A szerződésben a fizetendő kamat mértéke rögzítésre került (mindenkori jegybanki alapkamat + 0,5%), a kifizetés időpontjának meghatározása nélkül. Kamatfizetés sem 2005-ben, sem 2006-ban nem történt. Ez a szövetkezet 2007. év során Kft.-vé történő átalakulását határozta el. A szövetkezet nem fizette vissza a kölcsönöket, azt az átalakulásról hozott döntés rendelkezése szerint a Kft. átveszi, így a kamatok kifizetése, valamint a kölcsönök visszafizetése majd a Kft.-ből történik.

Kérdés, hogy milyen adó- és egyéb közteher fizetési kötelezettség terheli a magánszemélyt, illetve a kifizetőt? 
Érvényesülhet-e ebben az esetben az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény 223. § (13) bekezdésében meghatározott átmeneti rendelkezés?

Válasz: A kamatjövedelemre vonatkozó átmeneti rendelkezés, konkrétan az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. LXI. törvény 223. § (13) bekezdés d) pontja a szövetkezeti tagi kölcsön után fizetett juttatásra is alkalmazható, mivel ez a juttatás a szerződéskötés időpontjában még kamatjövedelemnek minősült. 
Az, hogy a szövetkezet átalakul – külön rendelkezés hiányában – nem jelenti azt, hogy a magánszemély megszerezné a bevételt, így a 2006. augusztus 31.-ig megkötött szövetkezeti tagi kölcsönre vonatkozó szerződés alapján, 2006. augusztus 31.-ét követően elsőként megszerzett juttatás a magánszemély adó- és járulékmentes bevételének tekinthető. 
Az első kamatperiódus lejárta után a tagi kölcsön után fizetett kamat pedig a magánszemély egyéb összevonandó jövedelmének minősül.

2. Munkábajárás adóügyi megítélése

a) Cég tulajdonában lévő tehergépjárművel történő munkába járás; 
b) Céges személyautók dolgozók lakóhelyén tárolása során a munkahelyre eljutás esetén. 

2/a) Cég tulajdonában lévő tehergépjárművel munkába járás

Gyakori eset, – különösen építő- és szerelőipari, valamint javítási szolgáltatásokat végző vállalkozások körében – hogy a cég fizikai dolgozói változó munkahelyen végeznek munkát. Sokszor a tehergépkocsikat a dolgozó lakásán tárolják, és onnan mennek munkába a székhely érintése nélkül. 
Kérdés, hogy a munkába járással kapcsolatos szabályokat kell-e ilyenkor is alkalmazni? 
Válasz: Az Szja törvény 70. § (1) bekezdése értelmében természetbeni juttatásnak minősül a kifizető tulajdonában lévő, vagy általa bármely más címen használt személygépkocsi (fogalmát a törvény 3. § 45. pontja tartalmazza) magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelem. 
E jogszabályi hely szerint magánhasználatnak kell tekinteni – többek között – a lakóhelyről a munkahelyre, telephelyre történő bejárást. Mindebből következően tehát kizárólag a személygépkocsival történő munkába járás minősül természetbeni juttatásnak. 
Tekintettel arra, hogy a cég tevékenységéből adódóan – a munkavállalók tehergépkocsival közlekednek változó munkahelyükre, és a munkarendjük, valamint a munkavégzés helyszíne miatt nem tudnak bemenni minden nap a munkáltató telephelyére. Mivel a tehergépkocsi használatára az Szja. törvény 70. §-a nem vonatkozik, valamint a fent leírtak miatt a tényállás szerinti esetben nem keletkezik természetbeni juttatás. Méltánytalan is lenne a magánhasználatot vélelmezni, és adóköteles természetbeni juttatásként kezelni, vagy megtéríttetni a munkavállalóval, különös tekintettel arra, hogy annak a munkavállalónak, aki naponta a közigazgatási határon kívülről utazik a munkahelyére, a munkába járásról szóló 78/1993. évi Kormányrendelet értelmében napi munkába járás címén térítést kell folyósítani.

2/b) Céges személyautók dolgozók lakóhelyén tárolása során a munkahelyre eljutás

A vezetők a társaság tulajdonát képező személyautókat használják, mely gépjárművek tárolása részben a cég székhelyén, esetenként a dolgozó lakásán van, a dolgozótól bérelt garázsban. 
Kérdésként merült fel, hogy ez utóbbi esetben a lakóhely-székhely közötti távolság megtétele miatt felmerül-e magánhasználat? 
Válasz: A cégautó tárolási helyre, illetve onnan a vállalkozás székhelyére történő szállítása – ha az a munkavállaló lakása – következtében a magánszemély munkába jár, tehát állandó jelleggel személyes céljaira is használja a személygépkocsit. 
Emiatt a magánhasználat megvalósul, ezáltal kizárólag üzleti célú használatról nem lehet szó, még akkor sem, ha a tárolási helyre szállítás önmagában üzleti célú használat (Szja. tv. 70. §(1) bekezdés, 2000/120 Adózási kérdés). 
Amennyiben a vállalkozás nem fizet cégautó adót, a magánhasználat ellenértékét meg kell téríttetni a magánszeméllyel. 
Ebben az esetben a hivatali és a magánhasználat megállapításához útnyilvántartás vezetése szükséges (Szja. tv. 70. §). 
A magánhasználat magába foglalja az általános személygépkocsi normaköltség összegét, valamint a felhasznált üzemanyagot a futott kilométernek megfelelően az üzemanyag-fogyasztási norma és az APEH által közzétett üzemanyagár alapján, vagy az üzemanyagszámlák alapján (Szja. tv. 70. § (12) bekezdés). 
Az általános személygépkocsi normaköltség 9 Ft/kilométer (Szja. tv. 3. sz. melléklet II. fejezet 6. pont). 
Tekintettel arra, hogy a cégautó magáncélú használata az áfa törvény szerint szolgáltatásnyújtásnak minősül, áfával növelt értéken kell kiszámláznia azt a magánszemély felé. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy ha az így kiszámolt összeg aránytalanul alacsony, és a szolgáltatás az áfa törvényben (22. § (6) bekezdés) nevesített kör részére történik (pl. tulajdonos, tag, dolgozó stb.) az áfát nem ezen összeg, hanem a szolgáltatásnyújtás, tehát egy ahhoz hasonló korlátozott magánhasználatú „kvázi” bérlet forgalmi értéke után kell teljesítenie a kifizetőnek. 
A magánszemély felé csak a tőle elkért díj áfáját lehet terhelni, hiszen tőle a megállapodásnál nagyobb összeg nem kérhető.