Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Üzletrész piaci értéke

Az értékpapír piaci értékének meghatározása - ha az nem tőzsdén jegyzett - igen nehéz feladat. A piaci értéket több tényező befolyásolhatja, így például:
•     a megrendelők személye,
•    a megrendelések állománya, változása,
•    a szállítók személye,
•    a szállítók megbízhatósága, stb.

Ezek a tényezők azonban nagyon szubjektívek, így az üzletrész piaci értékét leginkább a saját tőke, jegyzett tőke aránya mutatja. A saját tőkéből azonban csak a szabad, azaz a le nem kötött tőkét lehet figyelembe venni. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) 38. § (3) bekezdés g) pontja alapján az eredménytartalékból le kell kötni a más jogszabály szerint vagy a vállalkozó saját elhatározása alapján lekötött - kötelezettségek fedezetét jelentő - tartalékot. Az előbbiek értelmében csak úgy lehet a lekötött tartalékba helyezni összeget, hogy annak felhasználási céljait jogszabály, létesítő okirat vagy közgyűlési (taggyűlési) határozat rögzíti.

A lekötött tartalék tulajdonképpen olyan vagyonrészek saját forrása, amelyeket a mérlegkészítéskor nem lehet kivonni a vállalkozásból.
Jogszabályi kötelezettségen alapuló jövőbeni fejlesztésre képeznek lekötött tartalékot az eredménytartalék terhére. A lekötött tartalék, tehát a jegyzett tőkén felüli saját tőkén belül olyan tőkeelem, amely feloldására csak a lekötést kiváltó ok bekövetkezésekor van lehetőség. Ez tehát a fejlesztés megvalósításáig a lekötött tartalék között kerül kimutatásra, ami a számviteli törvény értelmében korlátozottan rendelkezésre álló saját tőke, így osztalékfizetési korlát is.

Mindezek figyelembevétele alapján a lekötött tartalék az üzletrész piaci értékét csökkenti, mert annak összegét a tulajdonosok a saját tőkéből kivonni nem tudják, még osztalék formájában sem.